Egyik hétvégén Veszprémben voltunk csokinapokon. Igazából nagyobb durranásra számítottam, de nem volt rossz. Elég sokan voltak, én pedig utálom a tömeget.:) Plusz annyi olyan ember volt, akik eljöttek egyet zabbantani, és arra mentek igazából, hogy mi van ingyé'. Nem tudom, tőlem ez nagyon távol áll. Ha van van, ha nincs nincs és nem is érdekel. Volt, hogy direkt azért eljöttem egy pult elől, mert épp töltötték fel a tányérokat, és a sok bunkó, pofátlan embert ment mindent felmarkolni. Nem sajnálom én persze senkitől, de amilyen pofátlan emberek vannak, azon sokszor csak ámulni tudok. Na, ez most nem tudom, miért jött ki így belőlem.:D Csoki. Csokihegyek!!! Bár az utóbbi időben nem vagyok valami nagy csokis. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer jobban fog fájni a fogam szőlőre meg joghurtra, mint csokira, de eljött ez az idő is.:D
Szóval felkerekedtünk drága barátocskáimmal, és elindultunk Veszprémbe.:)
